A keményen dolgozó kisember meséje

Inlernet

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy keményen dolgozó kisember. Jánosnak hívták és az ország fővárosától nem messze élt egy kis településen. Ugyan városnak hívták a települést, de azért mindenki tudta jól, hogy mégis csak egy nagy falu az, ahol mindenki ismer mindenkit, ugyanis ez egy igazi városban nem fordulna elő. Persze itt is voltak gyüttmentek – ahogy arrafelé hívták őket -, de lassan azokat is megismerte és befogadta az egész település.

János boldogan éldegélt feleségével és két gyermekével, s bár nem hogy kettő, de még egy kis bors ökröcskéjük sem volt, annyira nem volt sok pénzük. Azért a ház udvarában csak állt egy régi Opel Corsa, amely már vagy 15 éve rendesen szolgálta gazdáját, így Jánosunknak, egyéb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy mit csinálna, ha még lenne két kis ökre is. Mondogatta is rendre: „Az Opel, az sose kop el.” De aztán néhanapján mégis csak elkopott benne ez-az, így Jánosunk homloka felett ilyenkor azért fekete fellegek gomolyogtak a váratlan kiadásoktól.

Persze János is szívesen ült volna a falu Döbrögijének hófehér zenevagonjába – ahogy Ő hívta a fehér 7-es BMW-t, mert állandóan nyitott ablakoknál bömböltette belőle az új trafikos a Kis Grófó muzsikáját -, de akkorát azért még ő sem tudott álmodni.

János keményen dolgozott nap, mint nap, hogy családjának meglegyen a betevő falatja és bár próbált megélni abból az összegből, amely egy politikus szerint elegendő a megélhetésre, csak hát János is gondolta néha, hogy azért a harmincszorosa – amennyit politikusunk keres havonta – mégis csak elegendőbb lenne az ő számára is.

János azonban nem aggódott a világ gondjain és hogy mit okoskodnak ott fenn az urak, hiszen ők mégis csak tanult emberek lennének elvileg és inkább végezte tisztességgel a dolgát. János azt sem igen érzékelte, hogy a hétvége pihenőnap lenne és ráadásul a túlóráit sem igazán fizették ki számára, de egyetértettek az asszonnyal abban, hogy örüljenek, hogy van munkájuk, van fedél a fejük felett és ennivaló is kerül az asztalra. Amíg békesség, boldogság és egészség van, addig pedig nagy baj nem is lehet. Szóval, szépen éldegéltek és hála a banknak és a szocpolnak, még kis házikót is sikerült hitelre venniük, hogy tisztességgel elférjenek a gyerekek is, ha már nagyobbacskák lesznek.

Így teltek az évek, cseperedtek a gyerekek, Jánosék pedig már odáig jutottak, hogy talán majd jövőre eljuthatnak végre a Balatonhoz is, hogy végre életében először nyaralhasson a család egy kicsit.

Azonban hirtelen beütött a ménykű és a csendes életük, egy pillanat alatt borult fel. Jánoséknak is felszalad a törlesztőrészlete a válságnak, és a „korrekt” bankoknak köszönhetően. A várva várt forintosítással és elszámolással kapcsolatos értesítőből is csak az derült ki, hogy nem hogy nem csökkent 30-35%-al a törlesztő részletük, hanem több van hátra a tartozásból, mint amit felvettek a kezdetekkor, hiszen idáig, éveken át, kizárólag csak a kamatokat fizették tisztességgel. Ahogy mondani szokták, a baj pedig nem jár egyedül és elbocsátások kezdődtek az asszony munkahelyén is és ráadásul még a tisztességes járandóságot sem fizették ki az alkalmazottaknak, így fel is út, le is út mehetett mindenki a dógára, mert a tulajdonos szépen becsődöltette a cégét, hogy ne kelljen kifizetnie a dolgozóit.

Az asszonyt megviselte nagyon a dolog, szívére vette a helyzetet és János hiába vigasztalta, hogy nem ő dolgozott rosszul, hanem a tulajdonos volt tisztességtelen, de ez csak nem vigasztalta meg a párját. Próbáltak munkát is találni, de még közmunka sem akadt a környéken. Szó szerint belebetegedett és a kis családi áldás, hogy „addig jó, amíg egészség van”, egy pillanat alatt odalett. Csak jöttek a váratlan kiadások és Jánosék kis megtakarítása – amelyet a balatoni nyaralásra gyűjtögettek –, gyorsan átvándorolt az orvosok köpenyzsebébe.

Hej, nekikeseredett János, hogy miért veri őt így a Jóisten, amikor egész életükben tisztességesen és keményen dolgoztak mindketten. Míg az asszonyt a kórházban ápolták János ellátta gyermekeit, majd lassan ő is nyugovóra tért és megpróbált elaludni, de nem sikerült neki. Csak forgolódott a dunyhája alatt, de csak nem jött álom a szemére. Hiányzott neki is és a gyerekeknek is az asszony kiesett  keresete. A kiadások meg csak nőttek. Hát hogy lesz ebből kilábalás? Addig forgolódott szegény János és számolta a szoba sarkait, meg a bárányokat, míg végre a fáradtságtól kimerülten mély álomba nem szenderült. És lássatok csudát, álmodni kezdett…

János egy hatalmas hajón találta magát, amelyik a végtelen óceánon szelte a habokat, egy ismeretlen földrész felé, amelyet még sohasem látott. De hát hogy is láthatott volna, amikor még ekkora hajót sem gondolta, hogy lehetséges megépíteni. Ahogy a hajó beérkezett a kikötőbe és átbújt az óriási híd alatt, János felfigyelt egy furcsa, vitorlákat formázó épületre és valahogy ismerősnek is tűnt neki. Mormogott egyet a bajusza alatt, mert tudta, ezt az épületet már látta a tévében, de akkor sem jött rá, hogy melyik sorozatban, vagy filmben lehetett benne. Törte, törte a fejét, de aztán újra mély álomba szenderült.

Mikor újra megjelentek az álomképek, János már egy hatalmas, végeláthatatlan mezőn állt, ahol egy kenguru ugrált éppen és elmosolyodott, mert már tudta, Krokodil Dundee hazájában jár éppen és az Operaház lehetett akkor az az épület, a kikötő mellett. De valami furát vett észre. A kengurunak más erszénye volt, olyan, mint egy bevásárlókosár és azzal ugrált a mezőn. No még ilyen furát sosem láttam, gondolta és közelebb lépett, hogy jobban megszemlélje ezt a fura szerzetet, de a legnagyobb meglepetés akkor érte, mert a kenguru villámsebesen odaugrott hozzá és a fülébe súgott valamit. János elmosolyodott és szinte azonnal, mély álomba is szenderült megint. Napok óta nem aludt ilyen mélyen és nyugodtan.

Reggel, amikor felébredt, gyorsan körültekintett, hogy hol van, de aztán nyugodtan konstatálta, hogy a saját jó meleg ágyában ébredt és nem került valami idegen országba. Azonban a kenguru és amit mondott, nem hagyta nyugodni és míg a gyerekek az iskolába mentek, leült a gyerek leharcolt számítógépe elé és addig keresgélt, míg rá nem akadt a kengurura, akiről így megtudta, hogy igazából InlerGuru a neve. Csak nézett nagyot János, hogy a valóságban is létezik ilyen szerzet, aztán csak falta a betűket a weboldalon. Nem volt diplomás ember, de a könyveket bújni és a számok birodalmában elmerülni mindig is szeretett. Végigolvasott mindent, majd újra és újra nekiállt, hogy biztos megértsen minden apró részletet, majd a videókat is végignézte és egyszer csak azon kapta magát, hogy mosolyog. Most jött rá, hogy dehogy is hagyta Őt magára a Jóisten, sőt mutatott neki egy lehetőséget.

János felvillanyozódott az olvasottaktól és tervekkel, no és lelkesedéssel teli rohant feleségéhez. Szerencsére az asszonynál csak az ijedtség volt a nagy, de az orvos azért mondta: „Jobb félni, mint megijedni János!", így meg is ígérte, hogy még jobban fog rá vigyázni ezentúl. Már hazafelé elmesélte az asszonynak, hogy mit álmodott és aztán magyarázkodhatott is rendesen neki, mert felesége megkérdezte tőle, hogy „János, mit ittál Te az éjjel, hogy így csillog a szemed és csak úgy folyik belőled a szó, míg az elmúlt harminc évben a töredékét sem hallottam tőled?”

János azonban csak mosolygott és csillogó szemekkel mesélte el újra álmát az InlerGuruval. Jánosunk már fel is építette a haditervet és elhatározta, hogy egy életük, egy haláluk, ha ez a Guru, már ilyen lehetőséget mutatott nekik, akkor azzal csak élniük kellene és fognak is.

János az Inlernet® regisztrációt követően gyorsan plajbászt és irkalapot kerített, majd az asszony folyamatos figyelme mellett felvázolta nagy tervét. „No, idefigyelj rózsám!”, kezdte. Nem maradt másunk, mint a fizetésem és a kiadásaink, így ha azt szeretnénk, hogy megmaradjon a fejünk felett a tető és ne a csillagos ég alatt hajtsuk álomra fejünket, és a gyermekeink pedig tanultabbak lehessenek, mint mi, akkor itt az idő a változtatásra.

Most is vásárolunk, csak össze-vissza, ahová éppen betérünk, vagy ahol megszoktuk, a nagy bevásárlásoknál meg mentünk a multikhoz vasárnaponként, már amíg lehetett. Idáig is elköltöttük ugyanazt a havi összeget, csak éppen egy fillért sem kaptunk vissza belőle. Azonban ha az Inlernet® Termékpartnereinél vásárolunk, akkor visszatérítésben részesülünk és a 10%-os visszatérítés a későbbiekben 66%-os engedményt fog jelenteni! Látta ám az asszony csudálkozását, így folytatta tovább. Mától, kizárólag csak Inlernet® Termékpartnereknél fogunk vásárolni és ezzel hosszú távon komoly bevételekre fogunk szert tenni. Azonban elfelejtjük a multikat, mert egyrészről kicsi százalékot biztosítanak a Törzsvásárlóknak, másrészről támogassuk inkább a környék vállalkozóit, mert azoknak sem könnyű az életük. Átnézték a termékpartner-keresőben, hogy hány Partner is található a közelükben, majd tovább számolt János. Nekünk azonban gyorsan is szükségünk van plusz bevételre, így amíg nem találunk neked munkát, van egy ötletem. Van az Inlernetnek® most egy akciója, hogy bármelyik Törzsvásárlója aktivizálhat egy inaktív Termékpartnert és ha ez sikerül, akkor 2500 Forintot írnak jóvá az Inlernet® számláján. Ez már az asszonynak is tetszett, hiszen idejéből kitelt, hogy meglátogassa a Partnereket és felvegye velük a kapcsolatot. Az első hónapban 20 Termékpartnert sikerült aktivizálniuk, így 50 000 forinttal máris növekedett a bevételük. Örültek is mint Marci Hevesen, no de közben tovább okoskodtak. Ha a Termékpartner már aktív, akkor vigyünk oda forgalmat is, hiszen a bevételeik után is jár nekünk jutalék és jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint, így elkezdték végiggondolni, hogy mely rokonnak, ismerősnek, vagy barátnak szóljanak a Guru lehetőségéről. János kevés szabadidejében tárgyalt a lehetséges Törzsvásárlókkal, míg felesége továbbra is járta a kereskedőket és növelte a családi kassza bevételét. A második hónapra már kis törzsvásárlói csapatuk is lett, sőt már volt vásárlójuk egy-egy szomszéd településről is. János nagy lelkesedésében nem vett észre egy apró, ám jelentős dolgot, hogy a vásárlási forgalom után, nem csak a Termékpartnerek esetében jár neki jutalék, hanem a Törzsvásárlói után is, úgyhogy a hó végén kellemes meglepetés érte a családot, mert a vásárlóik forgalma már megmutatkozott a bevételeiken.

Persze, voltak közöttük olyanok, akik kényelmesek voltak és megelégedtek egy-két százalék kedvezménnyel és ragaszkodtak a multikhoz, de Jánosék határozottak voltak és miután a jó példa jár mindig elöl, így lassacskán azok is megértették, hogyha komolyabb bevételre szeretnének szert tenni, akkor a kis- és középvállalkozásoknál kell elvégezniük a bevásárlásaikat, hiszen azok legtöbbször tíz, sőt akár húszszorosát is kínálják visszatérítésben a Törzsvásárlóknak, ami pedig óriási különbség a bevétel nagyságára és annak eléréséhez vezető időtartamot tekintve.

Jánosék, egyre jobban megismerték és megtanulták a Rendszer© működését és azt is tudták, hosszú távon, akkor fogják tudni jól működtetni ezt, ha a saját csapatuknak is maradéktalanul átadják a megszerzett információt és tudást és megmutatják nekik a sikerhez vezető utat. Persze rájöttek arra is, hogy mindenkinek az a legjobb, ha a forgalmat ahhoz a kereskedőhöz viszik, amelyiknél a legjobban szeretnek vásárolni, így az asszony megint nekieredt és megszólította a helyi kereskedőket, hogy csatlakozzanak a Rendszerhez© és növeljék, illetve stabilizálják így a forgalmukat, amelyik, ezáltal egy kiszámíthatóságot is jelent számukra.

Három hónap múlva Jánosék élete újabb fordulatot vett. Már komoly karrierszintet is elértek az Inlernet-Rendszerben©, így a karrierjutalékok még jobban megnövelték bevételeiket, így már teljesen feladták azt az elképzelésüket, hogy egy hosszú távon bizonytalan, alulfizetett és meg nem becsült munkavállalóként éljék életüket és az asszony már csak az Inlernettel® foglalkozott. Remek kapcsolatteremtő képességének hála felpörögtek az új és régi Termékpartnerek, egyedi akciókkal szólították meg Törzsvásárlóikat, így a még nagyobb kedvezmények, még nagyobb bevételeket jelentettek mindkét fél számára. János pedig egyre jobban érezte, hogy a szabadidejét inkább a családjára fordítaná, mint a főnökének vagyonát növelje. Így, miután már minden hónapban komolyabb bevételre is szert tettek, kitűzte célul, hogy az lesz a karácsonyi ajándéka, hogy saját vállalkozást alapít. Ugyanis, ha a munka mellett képes volt ennyit keresni az Inlernet-Rendszerben©, akkor még többre lenne képes, ha ugyanezt teljes munkaidőben végezné és arra sem lenne többé gondja, hogy ki van szolgáltatva a vezetők kénye-kedvének, nem fizetik ki a túlóráit és főleg nem azon idegesíti magát, hogy miből tudja előteremteni a család havi megélhetésének szükségleteit.

János boldogan és hálásan gondolt vissza álmára az InlerGuruval és megköszönte a Jóistennek is, hogy kapott egy új lehetőséget és könnycsepp jelent meg szeme sarkába, ha arra gondolt, hogy csak 50-100 000 Forint bevételt szerettek volna előteremteni, hogy rendbe jöjjön az életük és ezzel szemben milyen eredményeket értek el, milyen rövid idő alatt.

János pár éven belül végtörlesztette hitelét. Kis régi Corsa-ját ugyan nem adta el, mert mindig kitartott mellette és arra is emlékeztette mindig, hogy honnan is indult, de azért vásárolt egy újat és kicsit nagyobbat, hogy még a kutyájukat is magukkal vihessék, ha már nem csak a Balatonhoz, hanem a tengerpartra is indultak nyaralni. János és felesége boldog volt, hiszen nem csak a saját, hanem más hasonló helyzetben lévő család életén is tudtak segíteni és számukra ez volt a legfontosabb. Illetve még egy!

Az, hogy gyermekeiknek a legjobb tanulási lehetőségeket biztosíthassák, hogy ha már ők nem is beszéltek nyelveket, de a gyermekeik a világ bármely pontján ugyanúgy megállhassák a helyüket, mint itthon. Jánosunk sosem felejtette el, honnan indult és mennyi energiát fektettek feleségével saját vállalkozásuk felépítésébe, de azt is tudta pontosan, hogy ugyanezt egy hagyományos vállalkozásból, komoly kezdőtőke hiányában, biza sohasem tehette volna meg.

János és családja így éltek boldogan, mert tudták, bármi is történjen, az, amit felépítettek, a gyermekeiknek, sőt az unokáiknak is biztosítja majd a nyugodt és kiegyensúlyozott életet. És hálával gondoltak InlerGurura, aki megsúgta azon az éjszakán Jánosnak, hogy a tudatos vásárlás, a szorgalom és a kitartás, a tisztességes magatartással párosulva, mindig meghozza az eredményét.

http://inlernet.blogstar.hu/./pages/inlernet/contents/blog/20711/pics/14419145446840482_800x600.jpg
Heti motiváció,Inlernet Worldwide
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?