Miért!

Inlernet

Elmagyarázzuk neked, hogy miért az az Inlernet® filozófiájának egyik alapköve, hogy a kis- és középvállalkozásoknál történő vásárlásokat támogatja, a multinacionális vállalatokkal szemben.

Természetesen, tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy sokaknak a multiknál történő bevásárlás az igazi és van, ahol ez az egyetlen, igazi családi program és most, hogy újra kitárhatják kapuikat vasárnap is a nagy bevásárlóközpontok, naná, hogy ezek a családok, az egy év tétlenség és problémamegoldó időszakot követően - hogy mit is csináljunk vasárnap -, boldogan fognak újra hódítani a lassan már elvonási tüneteket okozó szenvedélyüknek. 

Valóban arra vágysz, amit ezeknél a bevásárlóközpontoknál egy-egy látogatás alkalmával átélsz?

Komolyan kérdezem.

Nem tudom, egyszer is végiggondoltad-e már, hogy mivel jár egy ilyen „kirándulás“, de ha nem, akkor segítünk neked.

Nem is terhelünk azzal a gonddal, hogy tételezzük fel, Te is a családoddal együtt vágsz neki a kihívásokkal teli bevásárló körútnak, maradjunk csak annyiban, hogy egy szál magad indulsz el beszerezni a vásárlólistád tartalmát.

Ezek a bevásárlóközpontok, eleve a települések perifériáin találhatóak, tehát mindenképpen gépjárműbe ülsz, elindítod és odavezetsz. Ez a lakóhelyedtől számított távolság függvényében máris kiadásokat jelent - épp pénteken is emelkedett már megint az üzemanyag ára - és persze, majd haza is kell utaznod, úgyhogy mindjárt szorozd is meg a kilométerszámot kettővel és ezt add majd hozzá a nap végén ahhoz az összeghez, amit elvásároltál.

Végre megérkezel, és máris kezdődik a parkolóhely vadászat, hiszen ki szeretne sokat gyalogolni a bejáratig, aztán oda visszatolni majd a jól megrakott bevásárlókocsit, majd azt újra eltolni a tároló helyére? Adj csak hozzá a kilométerhez még egyet legalább, ha csak nincs óriási szerencséd!

Ez még csak egy laza „csuklómozdulat“ volt, továbbra is nyugodt maradtál és pulzusod is a normális szinten mozog, így jöhet a mentális tűrőképességed igazi erőpróbája.

Válasszunk egy bevásárlókocsit, de a tároló felé tartva, még surranjunk el, a lopott nadrágszíj-, és parfümárusok „Adj király katonát!“ játékhoz hasonló sorfala között. Amikor ezt a feladatot teljesítettük, jön az első komolyabb kihívás: találni egy jól működő bevásárlókocsit.

Megvan-e mindegyik kereke, és ha igen, azok forognak-e, ha igen, nem szántják-e ekeként végig az áruházat? Nem nyikorognak-e, vagy mint akit az áram ráz, csak folyamatosan jobbra-balra kilengve tudnak haladni? A kocsi táskatartó oldala is része még a kocsinak, vagy valaki a kertjében futtatja már rá a babot? Ezt követően - továbbra is csak nyugodtan és lazán -, kiüríted az előző „kedves“ vásárló által benne „felejtett“ szórólapokat, blokkot, kiflis zacskót és jégkrémes papírt, rosszabb esetben, még az alig használt papírzsebkendőtől is megszabadítod. Amennyiben nutellás gofrit is találsz benne és éhes vagy ízlés dolga, hogy elfogyasztod-e, vagy az is megy a kukába és egy laza mozdulattal a kocsi fogóját is egy komplett biológiai labor felszerelésével tisztítod meg, mert kizárt, hogy az, aki benne hagyta, előtte ne kente volna össze a fogantyúját is alaposan.

Városi legendák arról is szólnak, hogy találtak már benne gyereket is. Nos, ebben az esetben az empatikus képességeiden múlik, hogy leadod-e az információs pultnál, visszatolod-e a tárolóba és új kocsit választasz, örökbefogadod, vagy kicseréled a sajátoddal.

Előveszel egy százast és csak akkor jössz rá, hogy hiába találtál végre egy használható kocsit, a pénznek szolgáló rés el van dugítva, vagy be tudtad tenni ugyan a pénzt, de ki már sosem veszed onnan.

De legalább a harci szekér most már a rendelkezésedre szolgál, így a következő kihívás, hogy képes vagy-e a megfelelő irányba tolni, ugyanis nagy része, komoly izomerő mellett sem irányítható, hanem kizárólag csak egy szűk sugarú körben tud jobbra, vagy balra haladni. De téged még ez sem tántoríthat el abban, hogy bevedd vele a multinacionalisták védőbástyáját, úgyhogy rohamra!

Arra persze ne számíts, hogy a vásárlótérbe jutva már a béke szigete vár rád!

Először is, végig kell jutnod az üzletsoron a fotocellás sorompókig, de ez egy olyan kihívás, mint amikor azt próbálod túlélni, hogy a hétvégi csúcsforgalomban, mindenki szembe jön veled az autópályán. De te jobb vagy, mint Kimi Raikönnen, így második nekifutásra bebocsátást is nyersz, mert az egyik kapu automatikai rendszere épp nem működik és a segítőkész, magasan képzett biztonsági ember rossz hatást gyakorol a frizurádra azzal, hogy leordítja a fejedről, hogy: „Nem látod, hogy nem működik?“ Igen, le is tegez azonnal, mint régi libapásztor társunkat. Teljesen megszégyenülve a szerencsésebb folyosót választóktól, halkan suttogd csak magad elé, hogy: „Ha ráírták volna, talán segített volna…“ De a lényeg, hogy bejutottál és ezt egy nagy sóhajtással nyugtázhatod. Majd egy üvöltéssel, mert máris beindult a vonzás törvénye és valahogy azt érzed, az összes bevásárlókocsi, kizárólag csak a Te sarkadat képes eltalálni, hogy egyre sikeresebb kísérleteket tegyenek arra, hogy megszabadítsanak cipődtől.

Végre Te is eltalálsz valakit, így behúzhatod az első pluszpontodat a mai napon. No igen, amikor állandóan, jobbra és balra tekintgetünk, elég nehéz közben arrafele is nézni, amerre a kocsit toljuk, no de hát vigyázzon mindenki magára, hiszen idebenn farkastörvények uralkodnak, és aki az erősebb, az kerül ki győztesen, vagyis cipővel és sebek nélkül a lábán.

Nem tudjuk feltűntek-e azok a vásárlók, akiket valahogy vonzanak ezek a bevásárlóközpontok? Ők azok, akik a tömegvonzás szabályai alapján élik életüket és egy árva zsömlével kocsijukban nem csinálnak mást, mint az idegrendszeredet teszik próbára azzal, hogy folyamatosan a személyes aurád hatósugarán belülre merészkednek. Amennyiben az roppant kicsi neked, vagy igazán bajban, mert szinte a nyakadban érzed a lihegésüket, amikor rajtad áthajolva próbálják megfejteni a baracklekvár összetevőit. Valahogy, hiába menekülsz el egy másik sorra, ha nem Ő, akkor a faj másik egyede talál meg.

Persze azokat az akadályokat sem könnyű leküzdeni, amelyeket a sorok között hagyott bevásárlókocsik kikerülése jelent, és mint Super Mario szlalomozol a következő cél irányába. Már ha nem lennének trükkös akadályok is beépítve a rendszerbe, hiszen, a „nem tudom mit is vegyek“ típusú, jobbra-balra lépkedő és kocsijukat is magukkal húzó-toló vásárlók egy magasabb szintet képviselnek ezen az úton. Kénytelen vagy gyenge erőszakot alkalmazni, de néha keményebb koccanásokkal érvényesíteni akaratodat.

Most jönnek a más dimenzióban élők, azaz, a vásárlás közbeni mobiltelefonálók. Ők azok, akik se látnak, se hallanak, csak mennek mindenen és mindenkin keresztül, és ha nem drága az életed, akkor merd csak kibillenteni őket abból a tevékenységükből. Ők azok, akik simán kiveszik kezedből azt a terméket, ami éppen a kocsidba tennél, mert azt hiszik eladó vagy és épp a gondolataikban olvasva, nekik vetted le a polcról és hálájuk jeléül, laza „köszi“ felkiáltással jutalmaznak.

Végre elértél a mosóporos sorhoz és kezdődhet a húsvéti tojáskereséshez hasonlatos feladat. A minden hónapban, mindent átrendezünk és az áruház más pontjára helyezzük, hogy esélyed se legyen hamar végezni és megtalálni, amiért jöttél. Miután annyi időt töltöttél ott, hogy lassan már doktorálsz a soron található termékekből, végre megleled álmaid folttisztítóját, no de hol, hát persze, hogy a legfelső polcon és nem vagy Michael Jordan, hogy lazán felszökellve emeld le a polcról. Még szerencse, hogy ott a kocsi és fellépve rá próbálod, közben nem egy oltári nagyot zakózva levenni a terméket.

Örömittas ábrázattól duzzadóan öleled kebledre, majd szomorúan szembesülsz vele, hogy nincs rajta árcédula. Hupsz, ahogy távcsővel nézed a polc tetején álló többi üveget, konstatálod, hogy azokon sincs. No de ez nem lehet komoly gond számodra, azonban rájössz, hogy a polc élén szereplő árcédulákon is csak ez az egyetlen, ami persze, hogy hiányzik.

Semmi gond, majd segítenek az eladók. No de mi ez a többes szám! Hiszen a legtöbbször úgy érzed, eladószámot tekintve egy lakatlan szigeten is többet találnál közülük mint itt, és ha véletlenül végre meglátsz egyet és Carl Louis-hoz mérten elég gyors is vagy, illetve szemkontaktust sikerült teremtened vele… akkor végképp menekülőre fogja a dolgot és kihasználva helyismereti előnyét, gyorsan eltűnik a sorok között, vagy menekül be a raktárba.

Van persze, amikor pechére éppen egy másik vásárló elől menekülve, pont beléd fut az egyik sarkon, de akkor 100%, hogy a válasza az, hogy ő egy másik termékosztályhoz tartozik, így nem tud segítségedre lenni. Olyanban pedig, hogy bemondják, hogy várod, a kanizsai lecsós virsli polcánál, pedig ne is reménykedj! Ezt fix, hogy buktad.

Azonban legyünk korrektek, mert vannak közöttük maximálisan segítőkészek is, akik megnézik a termék helyét, konstatálják, hogy igazad van és elmennek, hogy aztán informálni tudjanak. Ezek azok a becsületes eladók, akik ezen a ponton bizonyára egy harmadik típusú találkozás részesei lesznek, mert soha többet nem látjuk Őket, és ha hiszel nekik, hogy várj, mert azonnal visszajönnek, akkor biztos, hogy az éjjeliőr fog kizavarni az áruházból. Van persze a segítőkésznek másik fajtája is, aki elmagyarázza, hogy hol találod a keresett árucikket, majd lazán elküld a kisgép-osztályra, ami pont az áruház legmesszebb lévő pontján van és ez elegendő időt biztosít számára ahhoz, hogy elmenekülhessen a jogos népharag elől. Kedvenceink mégis azok az eladók, akik éppen terméket pakolnak a cég logójával ellátott munkaruhában, de Robert de Niro színészi kvalitásaival hitetik el veled, hogy ők bizony szabadnaposak, vagy másik áruházban dolgoznak, vagy csak rajongói a márkának és van egy ilyen pólójuk és nem tudnak neked segíteni. 

Persze a remény hal meg utoljára, de ne kergess rózsaszín álmokat, ha elengeded a kérdést és úgy helyezed a kocsidba a terméket, hogy tudnád az árát, biztos, hogy az a termék lesz a Földön a legdrágábban megvásárolható, extra akciós, gazdaságos kiszerelésű áru.

Közben persze a siserehad sem nyugszik körülötted és vidám gyermekhad üvölt a füledbe, dobja bele a kosaradba a félig elfogyasztott, összenyálazott kiflijét, vagy egyszerűen csak bambán bámul rád, mint aki hetente csak ilyenkor lát más felnőttet. Néha elcsodálkozol, hogy még lélegzik a rápakolt élelmiszerek súlya alatt, de mindig rájössz, hogy igen szívósak a mai fiatalok. Szánalmat, segítőkészséget, vagy egy kis fegyelmezést az ilyen gyermekek szüleitől, ne is remélj!

Persze, közben már minden jógatanfolyamon tanult módszert bevetsz annak érdekében, hogy nyugodt és koncentrált maradj, így végre elérsz a tejes pulthoz… amiben persze mi mást is találnál, mint „ott felejtett“ felvágottakat, félig elfogyasztott joghurtot, egy fél pár zoknit és egy időközben szétázott Coelho kötetet, stb. Mert a nagy „közbenmeggondoltammagam“ típusú vásárlók, nagy gyakorlattal és szerintük láthatatlan mozdulattal felejtik itt-ott ezeket a termékeket, mert vissza a helyükre, miért is vinnék.

Ez is megvan, jöhet a pékáru.

Egyet fizet, kettőt kap akció van éppen a kakaóscsigáknál, de a kosárban már csak egy csigabiga árválkodik, ez meg nem annyira jó lehetőség, így átlibbensz a vajaskiflikhez, ahol látva szándékodat egy villámgyors vásárló lecsap az utolsó 5 kiflire és széles mosollyal nyugtázza győzelmét. De csak addig, amíg észre nem veszi, hogy érkezik a friss sütés, így laza mozdulattal hajigálja a frissekre a kő szárazat és végignyomkodva vagy 50 darabot, veszi ki az újabb 5 kiflijét. Colombo is zavarba jönne ennyi újlenyomat láttán. Persze a zsömléknél sincs ez másképpen, de a beszakadt tetejű zsömlékből már rutinosan látod legalább, hogy melyiket tapperolták végig… Barátunk szeme megakad közben a kakaóscsigán. Látszik, hogy már kalóriadeficittel küzd a vásárlás küzdelmeinek köszönhetően, így elveszi és letör belőle egy darabot, megkóstolja, majd betuszkolja a lekváros bukták közé…, de ez már simán lepattan rólad és indulhatsz végre a drogéria osztályra. 

Leemelnéd a dezodort, de a felét már elhasználta az előtted járó család, hiszen komoly fizikai teljesítmény egy nagybevásárlás és használtak belőle egy „kicsit“. Elhaladsz a hölgy mellett, aki az összes parfümöt kipróbálja és magára fújja, vagy amellett, aki simán csak ide jár a napi illatadagjáért a randija előtt. Aztán a fogrémeknél szembesülsz azzal, hogy valaki jó poénnak tartotta, hogy kinyomja a pultra, hogy az összes a mentolos krémben tocsogjon.

Mikor azt hiszed, hogy vége hányattatásaid sorának, jön a véghajrá, a pénztár.

Csodás találmánya a multinacionális bevásárlóközpontokban az 50 darab pénztár. A szépséghibája viszont annyi, hogy legtöbbször, a legnagyobb tömeg ellenére sem működik a negyede sem. No de sebaj, mert lefutod azt a 100 métert a kasszák előtt, hogy hol lehet a legnagyobb esélyed a gyors szabadulásra, de ne reménykedj, mert már ott állnak lesben, a „mi már itt állunk, csak még nem vagyunk itt“ típusú kedves vásárlók, akik foglalják a helyet, a még minimum 20 percen át shopingoló családtagjuknak és persze, még fel is vannak háborodva azon, ha szóváteszed mindezt.

No de sebaj, mert ezért találták ki az „express kasszákat“, amelyek a hanyatló nyugat jól működő példája után - mint annyi sok minden -, nálunk futott vakvágányra. Mert persze, hogy beáll az is, akinek a figyelmeztetés ellenére jóval több termék van a kosarába, mint 8 darab és a 9 darabbal is jogot formál a sorállásra, mert nem igaz, hogy az az egy darab számít. De számít, mert így ennek semmi értelme és semmivel sem érsz ki hamarabb, mint bármelyik másik pénztárnál, miután sohasem állítják ki ezeket a vásárlókat a sorból. És akkor még nem is említettük azokat a vásárlókat, akik, „jajj, ezt elfelejtettem“ felkiáltással mennek további vásárlóútra, vagy ott gondolják meg magukat, mert amikor a 10 kiló argentin marhabélszint megvették, még azt hitték, a csirkefarhát ára vonatkozik arra is. Előtted áll az is, aki az általános iskolai tanulmányai óta neylonzacskóban összegyűjtött öt forintosaival fizet.

De a csúcsragadozó az a család, akinél több gyerek is van és így minden pénztárnál áll egy-egy és üvölt mint egy dervis, hogy ide gyere, ez a jó sor, de ha közben kigyullad egy új kassza indulását jelző lámpa, legázolva mindenkit tör át a másik pénztárhoz, majd rájőve, hogy a pénztáros még nem érkezik, pofátlanul nyomul vissza eléd és ha csak egy rossz pillantást is mersz tenni, máris ordítva küld el a melegebb éghajlatokra, földhöz veri magát a hiszti közben, vagy simán neked megy.

Azonban milyen remek, hogy az intelligensebb vásárlóknak létrehozták már az önkiszolgáló kasszát, amellyel nálunk sikerült megvalósítani, hogy a totális analfabéták ezt válasszák és miután képtelenek használni, így több pénztárost vonjanak el a kasszáktól, mintha ezt a részt létre sem hozták volna.

No de ezt is túlélted és már csak a bejövetelkor is ügyfélbarát biztonsági személyzetet kell túléld, hiszen van olyan áruház, ahol simán, mindenki előtt végigaláznak és átnézik, hogy mit „loptál“ a mai napon.

Már csak vissza kell érned a kocsidig, ahová, több gázolási kísérletet túlélve, hullafáradtan elérsz.

Ekkor jön Bear Grylls túlélőkurzusának következő fejezete, mert míg bent tartózkodtál, úgy állt melléd egy-egy kedves vásárló, hogy legfeljebb csak a csomagtartón keresztül tudsz bemászni a kocsidba, vagy a szép új nadrágoddal polírozod tisztára a vezetőülés oldali ajtókat és mint egy falhoz lapuló CIA ügynök próbálsz behatolni az autódba.

Ennél azért cifrább, amikor a családi parkolóba áll be a nagy, fekete terepjárójával Béla, a kigyúrt, szétvarrott felsőtesttel rendelkező vásárló, aki úgy gondolja a család jelző az ő maffiacsaládjára vonatkozik.

No de ott vannak azok is, akik simán és főleg lelkiismeret furdalás nélkül állnak be a rokkantparkolókba - igen, így többes számban -, mert egy hely nem is elég nekik és mindjárt négyet foglalnak el belőlük, a pontos aranymetszést választva parkolásuk helyszínéül. Természetesen, a Porsche Cayenne terepjáróból kiszállva kicsit sántikálnak is, de az üzletsoron már csodának számító hirtelen gyógyulásuknak lehetünk szemtanúi. Lelkiismeret furdalása nekik és a párjaiknak sincsenek, hiszen a magas sarkú cipőben sem könnyebb az élet - gondolják - mint egy tolókocsiban és ki bír messzire cipelni egy 20-20 kilós fehérje- és tömegnövelő port tartalmazó vödröt ugyebár? Az pedig, hogy egy igazán rászoruló mozgássérült, hogy küzd az életéért, a gépjárművek holtterei mögötti közlekedéssel, kit érdekel…

Bejutottál az autódba, be is pakoltál, így elindulsz az 500 méterre található kocsi tárolóig, hogy visszavidd a helyére. Itt megküzdesz a kéregetőkkel, akik a kocsiba rejtett 100 forintosodra pályáznak és ez már tényleg az utolsó próbatétel volt, végre elönt a boldogság, a sikeres bevásárlás földöntúli érzése.

Ugye már érted, hogy mi miért a sarokra mentünk Zolihoz a henteshez vásárolni, akivel ez idő alatt, egy jót is beszélgettünk!? :)

http://inlernet.blogstar.hu/./pages/inlernet/contents/blog/26632/pics/14609848577114540_800x600.png
Heti motiváció,Inlernet Worldwide
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?